Rendhagyó Évértékelő

Kettőezer tizenkilenc decemberében még senki sem gondolta, hogy néhány hét múlva új időszámítás kezdődik. Nem, nem arra gondolok, amikor éjfél előtt visszaszámolunk, hogy öt, négy, három, kettő, egy és BUÉK! Durrannak a pezsgős palackok, koccannak a poharak és megcsókoljuk egymást, a mellettünk állót, a mellettünk álló mellett állót, boldogot és boldogtalant, mert ünnep van, mert lehet, mert nem veszélyes, mert itt van és elkezdődött kettőezer húsz.

Hanem arra gondolok, amikor kiderült, kettőezer húszban valami olyan jelent meg az életünkben, amilyen utoljára száz éve volt. Világjárvány. Egy új, ismeretlen vírus. Volt, aki azt gondolta, olyan lesz, mint az influenza. Volt, aki még a létezését is tagadta. Volt, aki tagadta és saját magán tapasztalta meg, hogy igenis létezik, és igenis köztünk van. Volt, akit semmi sem győzött meg, és ma is tagadja. Ám a vírust mindez nem érdekli. Bebizonyította, hogy nagyon is itt van. És a világ megtanult félni. Bezártak az iskolák, a szórakozóhelyek, az éttermek, a koncerttermek, a színházak. Aki tehette, online dolgozott. Leálltak a repülőtársaságok. Megszűntek az utazások. Sokan elvesztették az állásukat. Felfutott a netes vásárlás és a futárcégek forgalma. Gazdaságok kerültek válságba. Megkezdődött a harc a vírus ellen. És titokban reménykedünk, hamar vége lesz.

Nem így történt. Miközben a gyógyszerkutatók és gyógyszercégek összefogtak, és soha nem látott sebességre kapcsoltak, a vírus is váltott. Megjelentek az oltások. Közben a vírus mutálódott. Gyorsabb ütemben terjed. Sokkal gyorsabb ütemben. Második hullám, már rebesgetik, hogy harmadik.....Csak remélni tudjuk, hogy az oltások segítségével megszabadulunk tőle. Ma, holnap, holnapután. Talán... Szeretnénk visszakapni a régi életünket.

Csakhogy tenni is kellene valamit, hogy holnap, a jövő héten, a jövő hónapban, a jövő évben, szóval a várva várt szép jövőben ez ne ismétlődhessen meg. Ehhez meg kellene keresni az okokat. Azokat, amelyek idáig vezettek. Hogy kiderüljön, a régi életünkben, amit vissza akarunk kapni, voltak hibák, tévedések. Amik nem folytatódhatnak. A túlélés a tét.

Hová szeretnél tartozni?

És mennyi mindenről nem írtam! Például a méhek pusztulásáról, a szúnyogok irtásáról, a műanyagokról, olyan hulladékokról, amelyek lebomlását száz években mérhetjük, a vegyszerekről, a tengerek szennyezéséről, a pusztuló korallokról, az olvadó jéghegyekről...

Hogy könnyű írogatni? Igen, de azért pluszban szelektíven gyűjtöm a szemetet. Környezetbarát mosó- és mosogatószert veszek. Takarításhoz vegyszerek helyett a régi praktikákat vetem be. A kertemben nem használok rovarirtót vagy gyomirtót. A lehullott leveleket majd tavasszal zsákolom be. Így az avarban a bogarak és a kert apró lakói háborítatlanul alhatják téli álmukat. Leszoktam a filteres tea használatától és visszatértem a szálas teához. És nem állok meg ezeknél...

Milyen jó lenne egy év múlva az évértékelőben azt írni, jelentős haladást értünk el saját magunk jövőjéért!

én... te... ő... ők... ti... MI!

EGYÜTT

 Van valamilyen véleményed erről a Szösszenetről?

Szívesen megosztanád a szerzővel?

Akkor írj egy e-mailt a k.illes@t-online.hu  címre!