…a Dög
Egy döntés hálójában
Magda, Hédi, Gitta, Eszter. Rokonok.
Döntéseik hol jók, hol rosszak. Egy rossz döntés. Három nemzedéken át okoz fájdalmat.
Egy jó döntés. Mindazt megadja, amiről még álmodni sem mert meghozója. Látszólag apró döntések, melyekről később derül ki, mennyire fontosak. És egy életüket befolyásoló titok. Vajon melyikük tud róla?
Anyós, meny, unokatestvér, unoka. Családtagok, barátok, kollégák élete fonódik össze az ő életükkel és hat rájuk.
Négy nő. Az ő sorsukat ismerhetjük meg a könyvben. Múltjuk és jelenük közös. Élnek. Nem egymással, hanem egymás mellett. Megküzdenek jelenük problémáival és a múlt lelki sebeivel. Közben eltávolodnak egymástól.
Tét a jövőjük. A megbékélés. A megértés. Az elfogadás. A megbocsájtás. Az egymással élés.
A történet olvasása közben bepillanthatunk a szereplők gyerekkorába, Megismerhetjük a múltból hozott és jelenben szerzett sebeiket, személyiségüket és a bennük zajló lelki folyamatokat.
"Elolvastam.... és nagyon tetszett! Tényleg letehetetlen és nagyon szép
írás!" - Kné B.K. pszichológus
Részlet a könyvből
"- Láttad?
- Igen –
lehelte Magda.
- Kár, mert
szívesen megismételném!
Magda
előredőlt, szemei kikerekedtek, olyan volt, mint egy ugrásra kész macska.
- Rajta!
–mondta.
Gitta
bólintott, lehajolt, felemelte a táskát jó magasra. Aztán elengedte, majd
amikor a földre ért, még bele is rúgott egy picit. Magda és Gitta egymás felé
hajolt és ellenállhatatlan nevetésben tört ki.
A pincérnek egy pixabay-on talált kép jutott az eszébe. Két idős nő, kezükben
teáscsészével, fejük tetejére tornyozott hajjal ül egy asztal alatt és nevet.
Az asztalon könyvek, újságok, csészék. A képet a fia mutatta neki. Pont, mint
nagyanyám és a barátnője, nem igaz, mondta közben a fiú és röhögött. Tényleg
olyanok voltak. És most itt, ez a két nő, pont olyan, mint az anyja és a
barátnője. És milyen ellenállhatatlanul nevetnek! Velük együtt nevetett ő is.
Gitta vigyorgott.
Magda is. Megértelek, suttogta. Gitta arca elkomorodott.
- Tudom, hogy
kicsinyes bosszú, de mégiscsak valamiféle győzelem. Hidd el, szükségem volt rá.
Magda
megértően bólogatott.
- Tudod,
amikor apád meghalt, az jutott eszembe, vajon mi történt a táskájával? Aztán
arra gondoltam, mellé tették a koporsóba. Hogy majd azzal menjen a Mennyekbe.
- Pucéran?
Táskával a kezében? Hát, elég szürreális kép! Különben is! Kizárt, hogy apám a
Mennybe jutott. De ha igen, akkor én nem szeretnék odakerülni.
Mindketten a
múltra gondoltak. Gitta az anyjára, aki sose védte meg. Magda saját anyjára,
aki mindig megvédte."