Tudtad, hogy...

... hány éves a világ legöregebb fája?

Nem? Én sem. De utána néztem. Tehát a világ legöregebb fája, egy patagóniai ciprus. A feltételezések szerint 5484 éves. Ha látni szeretnéd, csak el kell utaznod Chilébe, az Alerce Costero nemzeti parkba. Ott aztán meg-csodálhatod. Felnézhetsz rá minden értelemben. Amúgy nem túl magas, csak 45 méter. És Dédnagyapának becézik. Korával megelőzte az eddigi elsőt, a Matuzsálemet, mely "mindössze" 4853 éves. Gondolj csak bele. Ezek a fák már az ókorban is éltek.

Patagónia? Hm... Patagónia...

hol is van? Aha, jól gondolod, a világ végén. Innen nézve. Persze, mint tudjuk, minden relatív. Tehát Patagónia Dél-Amerika legdélebbi csücske. A csücsök szóról a kifli jut eszedbe, ugye? Sebaj. Patagóniát tehát nyugaton és délen az Andok hegyei, keleten alföldek és fennsíkok borítják. Területe 1 061 000 km², ami úgy nagyjából háromszorosa Németország területének. És alig lakják. Szóval a tömeg és a csúcsforgalom ismeretlen. Azt mondtad, hogy Andok?

Azt mondom, hogy Andok dalai...El Cóndor Pasa

hosszú ó-val. Azt gondolod, hogy népdal? Én is azt gondoltam. De nem! 1913-ban írta Daniel Alomia Robles perui zeneszerző egy perui zarzuela alapján. Nem szégyen, hogy nem tudtuk. Maga Paul Simon se tudta. 1960-ban hallotta egy perui együttestől, és 1970-ben megjelent egyik albumán El Condor Pasa címmel. Híres lett. Mármint a dal. Simon már az volt. Eljutott a zeneszerző fiához is, aki hitelt érdemlően igazolta, hogy ki is a zeneszerző. 2004-ben Peru nemzeti öröksége részének nyilvánította.

Ugye Te is hallottad pánsípon Leo Rojas vagy énekelve zenekarral Ynka Huasy előadásában? Mert én igen. De ha Te nem, csak keress rá a nevekre a Youtubon. Magam  Simon&GArfunkel  előadásában javaslom, nemcsak azért, mert ők tettét világhírűvé, hanem azért is, mert Simon írt szöveget hozzá.  Itt érheted el:

Ja, a zarzuela zenés, népi spanyol színpadi mű. Ha spanyol, akkor hogyan került Peruba? Egyszerű. A spanyolok a 16. században jártak arrafelé, Mármint Peruban. Hódítottak, vittek és hoztak ezt-azt, köztük volt a zarzuela is.

És ha már arra járunk......

... tudod-e, melyik a világ legdélebben fekvő városa?

Írom is már! Ushuaia, melyet telepesek alapítottak meg 1884-ben a Tűzföldön. Csak felidézésként: Tűzföldnek, spanyolul Tierra del Fuegonnak nevezik azt a szigetvilágot, mely Dél-Amerikához tartozik és a Magellán szoros választja el a kontinenstől. Nevét onnan kapta, hogy Magellán az őslakosok által gyújtott tüzeket látott a parton. Ne gondolj, valami nagyvárosra! Ushuaianak csak ötvenhatezer lakosa van. És még egy meglepetés, mindössze 1000 kilométerre van az Antarktisztól. Szinte a kertek alatt...

És azt gondoltad, hogy a Tűzföldről parfümöt neveztek el?

Bizony ám! Bevállalós férfiaknak ajánlott a használata, Nem meglepő, ugye, hogy Tierra del Fuegon néven kapható. (ez itt nem a reklám helye) Még nem találkoztam vele, vagy nem tudok róla, de megszimatolom és megírom, milyen. Ha már a legdélebben fekvő városról volt szó,......

és azt tudod-e, melyik város van legészakabbra?

Utána néztem, Longyearbyen a világ legészakabbra fekvő városa. Mellesleg Európában van. Fél évig sarkköri sötétséget és fél évig sarkköri világosságot élvezhet az ottlakó. És persze sarki fény is. Biztos szép, de eddig nem tudtam meggyőzni magam arról, hogy feltegyem a bakancslistámra.

És ha már bakancslista. Képzeld el, az egyik ismerősöm mesélt egyik barátjáról, akinek a bakancslistáján szerepelt egy álom. Egy biciklitúra. A hetvenes évei elején járó férfiember Budapestről elrepült Torontóba, ott elektromos bringára pattant, és meg sem állt Ushuaiaig. Megdöbbentél? Hát igen, nem éppen egy laza hétvégi kerekezés! Megemelem képzeletbeli kalapon a teljesítménye előtt. Hogy elektromos bringát használt? Igen, de az "ülőfelületnek" bringa ez is, és a hagyományos is. Magam nagyjából 10 000 kilométernek saccolom a távolságot. Írd meg, ha pontos értéket tudsz! Javítom.

Tejet, tejterméket házakhoz vivő és ott árusító nőt jelent. Azt kérdezed, hogy jutott eszembe a dobozos, ESL technológiával előállított tejek korában? Úgy, hogy a napokban Budakeszin jártam. Ott van a Milimári Sütiműhely. A Fő úton. A szó megtetszett és megragadt a fejemben. Te az ízekkel fogsz így járni, ha felkeresed és engedsz az édes csábításnak. Ne fogd vissza magad! Csak rajta.... Megéri! És ha már tej, adódik a macska gondolata is. Biztos Te is hallod gyerekkorunk ovis énekét. Hogy is van? Cirmos cica haj, hová lett a vaj? Ott látom a bajuszodon, most lesz neked jaj!

"Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás" Szép gondolat, ugye?

Tudod, kitől idéztem?

Elárulom. Leonardo da Vincitől. Erről jut eszembe: 

Tudtad, hogy vannak hivatalos alkalmazásban álló,

mondjuk inkább úgy, különleges feladatra "szakosodott" macskák? És azt, hogy denevérek is?

Nem hiszed? Pedig igaz! Hát akkor lássuk!

Az Ermitázsban mintegy hetven macska van szolgálatban. Feladatuk, hogy a rágcsálóktól megvédjék a gyűjteményt. A dolog nem új keletű. Nagy Katalin cárnő rendelte alkalmazásukat Erzsébet cárnő nyomdokain haladva. Elődje már 1735-ben macskákat telepített a Téli Palotába, ahol fényűző gazdagság ide, fényűző gazdagság oda, hemzsegtek az egerek. Aztán jöttek a macskák és mentek az egerek. Kíváncsi vagy, milyen élete lehet a macskáknak a világ egyik legnagyobb múzeumában? Hát leírom: a cicusoknak van kinevezett szóvivőjük, állatorvosuk, alapítványuk, bankszámla számuk és három fős önkéntes alkalmazottjuk, akik személyes kényelmükről és étkezésükről gondoskodnak. Elég vicces, hogy a szóbeszéd szerint a sajtósuk macskaszőr allergiás. Amikor a cicusok megöregednek, és "nyugdíjba" mennek, örökbe lehet fogadni őket. De csakis pályázat útján. Az erre a célra létrehozott bizottság alaposan megvizsgálja a jelentkezők pszichés és anyagi körülményeit, személyiségét, majd dönt az örökbefogadásról. Már ha a cicus vállalja, hogy kiköltözik a civil életbe. Ha nem akar menni, élete végéig ott marad a múzeumban, vagy a cica kávéházba költözik, és ott élvezi a népszerűséget és a kényeztetést. Hab a tortán, hogy örökölni is szoktak. Talán macska fanoktól, vagy múzeum fanoktól, Ne kérdezd, hogy fizetnek-e örökösödési adót? Nem tudom, de engem is érdekel. Ha megtudom, megírom.

Na és azt tudod-e, miről nevezetes április 25-e?

Nem? Hát én sem tudtam, de olvastam róla és most megosztom. Ezen a napon van az Ermitázs Macskáinak Napja. Szóval külön ünnepük van! Vendégséggel, köszöntéssel, rendezvényekkel! Ez nem semmi, ugye?Mi is büszkélkedhetünk, mert macskája a mi Aquincumi Múzeumunknak is.

Ne izgulj, nem feledkeztem meg a denevérekről sem.

Bevallom, alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a róluk szóló cikket. Gondold csak el: A Világörökség részét képező Mafra Palota könyvtárában biológiai rovar és rágcsálóirtás van! És nem most találták ki. Így van ez, amióta megépítették! Nappal a könyvtárban szunyókáló denevérek a sötétség leple alatt munkába állnak. Igaz, minden reggel alaposan meg kell tisztítani a padlót a denevérek ürülékétől. Annyi baj legyen. Mert nekik köszönhetően nincs könyveket, falakat, kárpitokat károsító vegyszer, nincs molyrágta kötet, csak "könyvmolyok" olvasta könyv. És minderről találtak egy korabeli cikket egy kínai könyvtárban.

És még egy kérdés:

Tudod, ki I. Behemót?

Ő Bulgakov - tudod, ő írta A Mester és Margaritát, - házában lévő múzeum macskája. Fővárosi macska, vagyis moszkvai. Miért kapta ezt a neve? Ne gondolkozz rajta, megmondom. A mérete miatt. Nem kicsi. Mondhatni nagy. Bár Garfieldhez képest soványka... "csak" 6 kg. Azt állítják róla, akik ismerik, hogy "nehéz természetű". Egy macska? Ezt nem akarom elhinni....(hahaha)

Ki kell, hogy ábrándítsalak, ha azt gondolod, hogy Erzsébet cárnő volt az első macskarajongó, Igaz az a mondás, hogy már az ókorban is.... Ugyanis a fölművelés elterjedésével egy időben a gabonaraktárak környékén megjelentek a vadmacskák, majd lassan háziállattá váltak. Miért? Egyszerű a magyarázat. A gyerekdalokban is benne van: Ha én cica volnék, száz egeret fognék.... És a macskák megfogták. Ezzel megindultak a siker felé. Fontossá váltak. És nem volt megállás. Egyszer csak ott találták magukat az istenek között Básztet néven. Kezdetben oroszlánként, majd valódi MACSKA formájukban. Az ókori Egyiptomban annyira tisztelték a macskákat, hogy a gazdájuk tányérjából ehettek, megölésükért halál büntetés járt, amitől még a fáraó sem védhette meg a bűnöst. (És manapság mi jár érte?!) Mi több, az elhunyt macskát "családja" meggyászolta, sokszor bebalzsamoztatta és eltemettette, Básztet templomában 300 000 macskamúmiát találtak a régészek. Ez aztán a tisztelet! Milyen jó volna ebből egy kicsi napjainkban a tengernyi kóbor macska és kutya számára!

Az emberiség pedig fejlődött.....fejlődött........egyre csak fejlődött,......bele egyenesen a sötét középkorba. Ott azután vége lett a macskák dicsőségének. Sőt! Rettegett és üldözött lett. Hogy is ábrázolják a boszorkányokat? Hajlott hát, nagy orr, bibircsókkal, És a vállukon ott van a FEKETE macska! Megvan? Jó! Akkor most ezzel a képpel búcsúzom néhány napra.......

Hát akkor veselkedjünk neki a macska-kérdés folytatásának:

Ugorjunk az időben előre, mondjuk az 1200-s évekbe. 1233-ban történt, hogy a pápa, jelesül IX. Gergely, az ördög földi megtestesítőjének kiáltotta ki a macskákat. Ez nem volt szép tőle! Több se kellett az akkor élő elődeinknek, vérszemet kaptak és üldözni kezdték szegény cicusokat. Megkezdődött a macska-pogrom. És üldözés tekintetében nem volt megállás. A 15-18 században jött a boszorkányüldözés.

Ugye felrémlik egy mondat: "Boszorkányok pedig nincsenek." Ezt a bizonyos mondatot Könyves Kálmán királynak tulajdonítjuk. Lássuk, hogyan hangzik ez pontosan! A választ jó Kálmán királyunk törvénykönyvének 57. cikkelyében találjuk meg. Egészen pontosan így szól: "Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék". Na, de ha kimondta, sőt, törvénybe iktatta, akkor mért nem tartották be a törvényét? Gondolkozzunk csak! Lehet, hogy a strigák nem azonosak a boszorkányokkal? Bizony nem. A strigák mitológiai lények. Azok létezését meg már előtte is tagadták. A mi jó királyunk "csak" ráerősített. Ez azonban nem csorbítja királyunk nagyságát. Nagy dolog volt ez abban az időben, amikor az információ Google hiányában "csigalábakon" terjedt. Szóval jöttek a máglyák és az áldozatok. Mintegy 40.000-60.000 embert égettek el boszorkányság vádjával, és legalább ennyi macskát. Nem volt ez nálunk sem másként. Az utolsó boszorkányt hazánkban Nagybányán ítélték pallos általi halálra 1762-ben. Az utolsó angliai boszorkányság vádjával elítélt nőt pedig 1951-ben (!!) Winston Churchill mentette fel a vád alól. A boszorkány-kérdés azonban olyan, mint a bozóttűz, azóta is hol itt-hol ott felüti a fejét. De vissza a macskákhoz!

Nagy kérdés, a fekete macska szerencsét vagy balszerencsét hoz?

Hallom, ahogy mondjátok, balszerencsét. Én is így hallottam nagyanyámtól. Pedig nem. Attól függ, hol élsz. Mert egyes népeknél, így a franciáknál, a skótoknál, a litvánoknál, az angoloknál, sőt, a japánoknál is a fekete macska szerencsét hoz. Egy fehér szőrszálacska a fekete bundában meg kifejezetten kívánatos a neki tulajdonított nagy-nagy szerencsének. Tehát bátran örökbe lehet fogadni egy menhelyi fekete cicust. Hálás lesz érte.

És mi a helyzet nálunk? Szerencse vagy balszerencse, ha átmegy előttünk az úton az a bizonyos Fekete Macska? Izgalmas kérdés, mert attól függ, honnan jön és merre megy. Ha balról jobbra szalad át, az szerencsét jelent. Ha jobbról balra, az szerencsétlenséget. Ez utóbbinál azonban létezik egy kiskapu, ha gyorsan megfordulsz, máris szerencsét jelent. Nagyanyám erről nem tudhatott, mert azt tanácsolta, ilyenkor álljak meg és várjam meg, amíg valaki más arra járva keresztezi a macska nyomvonalát. Magam ezt erkölcsileg erősen aggályosnak tartom. Történt is egyszer,, hogy éjfél tájban hazafelé menve egy fekete macska húzott át előttem a másik oldalra. Jobbról balra. Tehát balszerencse. Tette ezt velem Budának azon a részén, ahol ebben az időpontban nemhogy csúcsforgalom, de forgalom sincs. Nem volt kedvem hajnalig várni, Tovább mentem. Különben is úgy értékeltem, nagy szerencse volt a cicusnak és nekem is, hogy fékezni tudtam és mindketten túléltük. Ezzel a pozitív szaldóval nyugodtan hajtottam álomra a fejem.

De vissza a fekete macskákhoz! Mert egy igazi Macska- fannak nem számít a szín.

Tovább megyek, a diszkrimináció pedig mélységesen sértő. Ezért a fekete cicusokhoz rendelt személyzet tagjai (értsd gazdik, bocs, mondhatom, mert is közéjük tartoztam huszonegy évig) harcba szálltak kedvenceikért. Így aztán a fekete "bársonyostalpúakat" (!) megünnepelhetjük augusztus 17-én, a "Fekete Macskák Meg-becsülésének Napján" valamint október 27-én, a "Nemzeti Fekete Macska Nap" alkalmából. Hogy hol? Angol nyelvterületeken. Kedves mostani fekete cicus gazdák! Lehet csatlakozni!

Amúgy a Nemzetközi Állatjóléti Alapítvány és néhány állatvédő szervezet ajánlására 21 éve augusztus 8-án van a macskák világnapja. De vissza egy különleges színű macskához:

A fekete macska, mint a balszerencse megszemélyesítője, sokakat izgatott. Ki is mondták, le is írták gon-dolataikat. A nekem leginkább tetsző vélemény, amellyel azonosulni is tudok, Max O'Rel francia újságírótól származik. Az úriemberről annyit, hogy 1848. március 2-án Paul Blouetként látta meg a napvilágot Bretagneban, és 1903-ban halt meg Párizsban. Ő a fekete macska kontra balszerencse kérdést az alábbiak szerint döntötte el, véleményem szerint nagyon frappánsan:

"Az, hogy egy fekete macska balszerencse, attól függ, hogy ember, vagy egér vagy."

Hát, eszerint…..

A zeneszerzőket is megihlették a macskák. Ugye Te Andrew Lloyd Webber híres musicaljére, a Macskákra gondoltál? Hát én nem! Hogy akkor mégis mire? No, először hallgassuk meg, és aztán elárulom.

Nos, ha arra szavazol, hogy ez a Macskaduett, akkor eltaláltad! Az előadók a 700 éves Montserrati Kolostor Fiúkórusának tagjai. Hogy ki "követte" el ezt a mulatságos zeneművet? Rossini mesternek tulajdonítják. Igen, igen, annak, akiről egy különlegesen elkészített bélszín szeletet neveztek el, a Tournedos-Rossinit és nem mellesleg számos zeneművet írt tizennyolc és harminchat éves kora között. Akkor abbahagyta. És az élet élvezetét tűzte ki maga elé. Ebben is sikeres volt. Szeretett jókat enni és élvezni a különleges ízeket. (A fent említett bélszínt magam még nem kóstoltam, de szeretem a zenét és Rossinit is, így felteszem a bakancslistámra.) És miért írtam, hogy tulajdonítják? Ebben az esetben ez nem irodalmi szófordulat.....A zenemű keletkezési ideje 1825. Rossini Otello című operájából találunk benne részletke. Duetto buffo di due gatti címen jelent meg és Berthold álnéven adták ki. Egy Hubert Hunt nevű úriember szerint Bertholt álnév Robert Lucasde Pearsall nevű angol zeneszerzőt takart. Hogy hihetünk-e az úrnak? Hát, ….a hozzáértők azt állítják, hogy nincsenek meggyőző bizonyítékok ezen állítás igazolására.. Egy azonban vitathatatlan, mind az előadók, mind a közönség nagyon élvezi a zenét és ez a lényeg. Ezt bizonyítandó, adok egy másik linket is. Ez is megéri, de meg ám!! Két kiváló hanggal és komikai készséggel megáldott díva előadásában élvezhetjük a "macskák civakodását" Ők Chichi (Chinwe) Enu and Adrienne Ivey.

Most búcsút veszek a bársonyostalpú doromboló gépektől a Forma 1 38. Magyar Nagydíjon történt "balesetnek" köszönhetően. A félreértések elkerülése végett gyorsan megnyugtatok mindenkit, nem autók ütköztek össze, nem tört csont! Annál inkább tört a porcelán. Történt ugyanis, hogy a pezsgőzés meg-kezdésekor Lando Norrisnak köszönhetően az első helyezett Max Verstappen serlege leesett és eltört. Ez pedig a nagy baj kategória. Ugyanis a Magyar Nagydíj győzteseinek serlegei a Herendi Porcelánmanu-faktúrában készülnek. Na, nem úgy átabotában. Egyetlen serleg elkészítése hat hónapig tartott, eszmei értéke pedig 15 millió Forint. Levonhatjuk a következtetéseket: a porcelán törékeny, és a szépen megmunkált, kézzel festett darabok igazi műkincsek, vagyis sokat érnek. Sőt, nagyon sokat érnek. Innen az ötlet, hogy utána nézzek egy kicsit...

Honnan is jött a porcelán?

Gondolom, nem lesz meglepő, Kínából! A Tang dinasztia idején készültek az első darabok még 618-907 között. Mi magyarok, akkor még a hazakereséssel és kalandozással voltunk elfoglalva. Aztán kezdett elterjedni a porcelán tárgyak használata. Na, nem nálunk, hanem Kínában. És szépségük, kecsességük, finomságuk felkeltette az emberek érdeklődését. Ennek köszönhetően a porcelánok szépen, lassan vándorútra keltek. Pár száz év alatt, bármennyire is titkolták létüket, tiltották kivitelüket, eljutottak Koreába és Japánba, később lassan átszivárogtak Európába. Mármint a tárgyak, nem a készítésük módja. Azt előbb meg kellett fejteni. És ez nem ment gyorsan. 1710-ig kellett várni, amíg sikerült! És ekkor létrejöhetett az első európai porcelángyár Meissenben. Aztán egymás után jöttek a többiek…..a Herendi Porcelánmanufaktúra ősét 1826-ban Stingl Vince hozta létre. Harmincöt évvel később pedig a világ elámulhatott Fischer Mór porcelánfestő herendi tálján. A 90,5 cm átmérőjű, 12 cm magas, máz felett festett Moriamur Pro Rege Nostro! felirattal díszített tál nem nevezhető asztalközépnek. Vélem értéke felbecsülhetetlen. Két világkiállításon is bemutatásra került és ámulatba ejtette az embereket. A Herendi porcelánok sikere azóta is töretlen, még akkor is, ha nagy néha véletlenül sikerül is egy-egy darabot "megsemmisíteni".

Méltán lehetünk büszkék a Herenden készült porcelánokra. Gondoltad volna, hogy 2006-ban az USÁ-ban a Herendi porcelán a legkeresettebb luxus porcelánmárka volt. A többi patinás cég csak utána jött....Szóval dagadj kebel a büszkeségtől! 

Megjegyzés: a hírek szerint az eltört serleget a Herendi Porcelánmanufaktúrában ismét legyártják Max Verstappennek, ráadásul ajándékba! Gáláns.....csak nagyon halkan mondom, marketingnek se rossz. Hogy ez nem szép tőlem? Hát nem,....

A porcelánoknál igaz, minél régebbi, annál értékesebb. 

Szóval, ha a dédinek köszönhetően valakinek van otthon egy Ming-korabeli kínai porcelánja (tál, csésze, sárkány, bili vagy akármi), könyörgöm, ki ne dobja, mert kincset ér!

Ha már kincset emlegettem, akkor egy picit lessünk be az aukciók titkos világába! Aukciók? Netán Sotheby's? Igen, bizony, ha aukció, akkor Sotheby's. Az aukciósházat Samuel Baker alapította 1744-ben. Azóta a világ egyik vezető aukciósházává nőtte ki magát. A cég központja Londonban a New Bond Streeten található. Sőt, Budapesten is van egy központjuk. a Krisztina közúton. És amiért ezt megemlítem: A Sotheby's árverezte el a világ két legdrágább porcelánját. Az első helyezettet 2017-ben. Ez nem más, mint Zsu Kuan-jao császár ecsetmosó edénye. A cseppet sem hivalkodó, sőt, meg merem kockáztatni, nagyon is szerény küllemű tálka 960-1127 közötti időszakban készült. A névtelen licitáló 37,7 millió dollárért vette meg. Nem tévedés! A világon összesen négy darab van belőle. Ezzel az összeggel maga mögé utasította a három évvel korábban árverezésre került, a Ming-dinasztia idején készült csirkés csésze néven emlegetett 8 cm-s ivóedénykét. Tizennégy darabról tudunk. A vevő Liu Ji-csien, egy kínai újgazdag milliárdos volt. Érdekességként: taxisofőrként kezdte. Jó üzleti érzékének köszönhetően ma már tejben-vajban fürödhet. Megengedheti magának, hogy régiségeket gyűjtsön. Mint például a csészécske. Igazán jó vétel volt a maga 36 millió dolláros árával. Más gyűjtőkkel ellentétben az értékeit nem dugja el azonnal szuperbiztos trezorba. Megveszi, majd ha nem is állandó, de időszakos kiállításon be is mutatja. Az emberek pedig tolonganak, hogy megnézhessék.

Ha már aukció, akkor említsük meg a Christie's Aukciósházat is. Nem sokkal, mindössze 22 évvel a Samuel Baker által alapított Sotheby's után lépett színre a Christie's. Az ötlet James Christienek jutott eszébe, és rögtön el is nevezte a "házat" magáról. Ezzel aztán egycsapásra hallhatatlanná vált. A Christie's megalapítása, azaz 1788 óta foglalkozik műkincsekkel és egyéb kedvező befektetésekkel. Nem utolsó sorban az egyetlen nemzetközi aukciósház, melynek kereskedési joga van Kínában! Gondolt csak át ezt a tényt! Micsoda lehetőség! Micsoda PIAC!

Nem tehetek róla, de vonzanak a szép ékszerek. És a kövek. Persze nem a gyöngykavics. Hanem a kicsit ritkábbak és drágábbak. Itt a ragyogó alkalom, hogy utána nézzek a drága-köveknek. Először is...

Mit nevezünk drágakőnek?

Olyan ásványt, amelyik szép, kemény (időtálló) és ritka. Ja, még két fontos dolog, tetszik az embereknek és ezen tulajdonságai által egyezményes értékkel bír. Hát így....Ezeknek a ritka köveknek két csoportja van, az igazi drágakövek és a féldrágakövek. Előbbiek a gyémánt, a zafír, a rubin és a smaragd, míg a többi értékes kőféleség féldrágakő. Keresed a briliánst a drágakövek között, de nem találod? Nem bizony! A briliáns nem egy kőféleség, hanem egy csiszolási mód. És ez teremti meg a lehetőséget a drágakövek világában ismeretek nélküli vásárlók megtévesztésére. Mert a kérdés az, milyen követ csiszoltak meg briliáns módon? Gyémántot, vagy.....? Szóval csak tudással felvértezve érdemes drágakövet venni. Sőt! Ragaszkodni kell a tanúsítványhoz is. Jobb helyeken adnak. Persze nem a drágakő bányák körül, ott inkább a simlisség a divat. Ha már a gyémántnál tartunk, úgy vélem, nem tévedek nagyot abban, hogy a legtöbb ember érték tekintetében a gyémántot teszi az élre. Pedig ez tévedés. Van értékesebb drágakő is, például a paraiba tourmaline. Nagyjából tizenhatszor drágábban lehet megvenni, már annak, aki nagyon szeretné. És sokan szeretnék, a kereslet pedig, jól tudjuk, árfelhajtó! Ja, hogy mit jelent a paraiba? A származási helyét jelöli. Mert a máshol bányászott tourmalinok kevésbé értékesek. Paraiba pedig Brazíliában van. Nagyjából Horvátország nagyságú állam. Ezt a drágakövet az 1980-s években fedezték fel. Azóta pedig fény derült gyógyító képességére is. Ennyit a tourmalinról. Megjegyzem, van a gyémántnál értékesebb rubin kő is.

És akkor kössük össze a köveket, az ékszereket és az aukciókat. De előbb tisztázzuk! A karát a drágakő súlyát jelöli: 1 karát 200 milligramm, (0.2 g)

Na de miért karát? 

És mit jelent egyáltalán ez a szó?

A karát a karob szóból jön, ami nem más, mint a szentjánoskenyérfa termésének a magja. Sokáig ezt használták a drágakövek és nemesfémek méréséhez. Csak 1910 után kezdek el szabványos mértékegységet használni. Látom, van egy kis dilemmád, milyen tulajdonságok alapján ítélik meg a drágaköveket. Megmondom. A súly, a tisztaság, a csiszolás és a szín alapján. De van ebben még egy kis csavar! Ha azt gondolod, hogy öt 1,0 karát tömegű gyémánt áráért megvehetsz egy 5,0 karátos gyémántot, akkor tévedsz! Mert minél nagyobb a kő, annál ritkább. Vagyis az ár a mérettel exponenciálisan növekszik. Minél nagyobb, annál nagyobb a kará-tonkénti ár. Utána néztem néhány különleges ékszer árának. Kezdjük is mindjárt a Koh-i-Norr gyémánttal. Neve azt jelenti: a Fény hegye. És a kő az Egyesült Királyság koronaékszereinek része. 105.6 karát! Értéke felbecsülhetetlen. Nézzük a smaragdot. A "Rockefeller Emerald" karátonként 305 ezer dollárt ér. A "Napkelte rubin" jóval értékesebb, karátja 1,18 millió dollár. Ám ez semmiség a kék gyémánt árához, ami nem kevesebb, mint karátonként 3,93 millió dollár.....

Úgy vélem, bármennyire is igyekszem megtörni a gyémánt hegemóniáját, azért a drágakő fogalma karöltve jár a gyémánttal. Ezért, mielőtt elbúcsúznánk a valódi drágakövektől, lássuk a világ jelenleg legértékesebb három gyémántját!

Első helyezett a Koh-i-Norr gyémánt 105.6 karátos és a brit korona része. Ritka alkalmakkor, amikor II. Erzsébet fejére tette a koronáját, ott csillogott közében, nem sokkal a királynő szemei felett. Most III. Károly fején teszi ugyanezt. Második a Cullinan gyémántok. Az eredeti, vágatlan állapotában 3106 karátos követ három részre vágták, majd 9 nagyobb és 96 kisebb részre. A legnagyobb mintegy 2 milliárd dollárt ér és az angol királyi jogarban van. Harmadik a Hope gyémánt, amit sorozatgyilkos Hope gyémántnak is neveznek. Ez egy 112 karátos kék gyémánt. A legenda szerint átok ül rajta. Eddigi összes tulajdonosát a gyémánt megszerzését követően szerencsétlenség érte. Jelenleg a Smithsonian Intézet Nemzeti Drágakőgyűjteményben van kiállítva, golyóálló üveg mögött. Hogy ezzel a tolvajoktól védik a gyémántot, netán a látogatókat védik az átoktól, nem lehet tudni. Ezt döntse el mindenkinek maga. Minden esetre a gyémántot tilos megérinteni, ha valamilyen oknál foga mégis szükséges, kesztyűs kézzel fogják meg, nehogy az átok a szegény dolgozót sújtsa.......Nahát, sose gondoltam volna, hogy a Drágakőgyűjteményben dolgozni ilyen veszélyes! Mindezek fényében nem törekszem ilyen értékek birtoklására. Maradok a drágakövek távoli csodálója, és nyugodtan hajtom álomra a fejem!

Persze az is izgalmas kérdés, hogy melyek a legdrágább ékszerek? De erről majd később, mert leragadtam az antik porcelán áránál. Szóval a régi porcelán értékes. Rendben. De így van ez mindennel? Ami régi az automatikusan értékes? Nézzük:

Tudjuk-e értékelni, élvezni például a régi korok zenéjét?

Vagy úgy gondoljuk, ez csak a "kiváltságosoknak" adatik meg, és eleve elutasítjuk? Nézzünk meg egy régit. Úgy vélem, az 1683. szeptembe 25-én született és 1764. szeptember 12-én meghalt francia zeneszerző, Jean-Philippe Rameau zenéje elég réginek tekinthető. Ha hallgatjuk a műveit, a barokk zene világába csöppenünk. Hallom, hogy húú..meg ajjaj........De biztos, hogy ma nem korszerű, nem élvezhető? Na, őseink nyomdokába lépve kalandoztam egy kicsit. A kiválasztott "A gáláns Indiák" című operabalettje lett. Meglepődve tapasztaltam, milyen sok zenekar, tánckar, balettkar tűzte műsorára átiratban és eredetiben. Teszteltem a családom, és a legtöbb szavazatot kapott előadás elérhetőségét osztom meg: Javaslom a videó megnézését 1 percnél kezdeni és végignézni, hogy a közönség ovációja is hallható legyen.

Remélem tetszett. Én legjobban azt szeretem, hogy a karmester is felmegy a színpadra és részt vesz a táncban. Na és a végén a nézők ovációja?!!! Ilyet ritkán hallani. Beleborzongtam. De adok egy másik linket, más felfogás, más művészeti ág, ugyanazzal a zenével.

És ha már zene, valamint barokk, kicsit kutakodok kedvenc hangszerem, a hegedű, valamint a kor hegedűművészei körül.

Velencében történt valamikor 1716-ban,..

hogy a fiatal, alig 24 éves Giuseppe Tartini élete első hegedűkoncertjét adta. Ez azért volt meglepő, mert Tartini későn, felnőttként tanult meg hegedülni. Azon az ominózus koncerten a nézőtéren ült egy másik fiatal ember is, aki mindössze két évvel volt idősebb Tartininél. Ő volt a 26 éves Francesco Maria Veracini, korának kiváló és már befutott zenésze. Mondhatni génjeiben volt a hegedülés. Nagyapja híres hegedűs és hegedűiskola vezető volt, akit halála után az iskola élén nagybátyja követett. Ő tanította egyébként a gyerek Francescot a hangszer fortélyára. Szóval Veracini a koncerten hallgatta Tartinit, felismerte tehetségét és azonnal tanítványául fogadta. Innentől kezdve Tartini pályája szárnyalt. Hegedűművészként koncertezett, emellett zeneelmélettel foglal-kozott, és zenéket írt, mintegy százharmincat. Hegedűiskolát alapított, és megreformálta a vonóvezetést. Hegedűszonátái előadásához virtuozitás, nagyfokú technikai tudás szükséges. Legismertebb, legtöbbször játszott műve az Ördög-trilla.

Erről a szonátáról maga Tartini mondta, egy éjszaka álmában az ördög hegedült neki, ő pedig ébredés után megpróbálta a hallottakat leírni. Saját állítása szerint ez a darab a legjobb műve, azonban mégsem érte utol azt, amelyik álmában megszólalt. Ez az Ördög-trilla születésének története. Egyébként mind Tartini, mind Paganini hegedűjátéka kapcsán gyakran emlegették az ördögöt.

De ki volt a kor legjobb hegedűművésze?

Az olasz Veracini és német vetélytársa, Pisendel versengtek a címért. Utóbbiról azt kell tudni, hogy Bach, Vivaldi, Albinoni és Teleman is ajánlott neki hegedűszonátákat. És nem elhanyagolható életrajzi adat az sem, hogy hosszú időt töltött a drezdai Udvari Zenekar élén, mint koncertmester. Szóval sikeres és ismert ember volt. Veracini kettejük versenyében vesztesnek érezte magát. Ezt nem tudta feldolgozni és kiugrott az első emeletről. (akkor még nem voltak depi esetén hívható számok) Hát, nem volt szerencséje. Vagy inkább szerencséje volt. Életben maradt, bár a karja megbénult, és soha többet nem tudott hegedülni. Ez szerencsétlenség, de a zene így is kitöltötte az életét. Zeneműveket írt. Ez szerencse, legalábbis az utókornak. Személyes kedvencem Veracini Largoja Ruggiero Ricci előadásában. Érdemes meghallgatni. Azt, amelyiken egy Gasparo da Salò (1542-1609) hegedűn játszik. Ez a hegedű 1570 és 1580 között készülhetett. Gondold csak el. Egy több, mint 440 éves hangszer és milyen tökéletes a hangja! Ámulatba ejt, valahányszor hallom, Amúgy Ricci vonóvezetésére fantasztikus.

Mi történt a nagyvilágban 1601 és 1700 között.

Hát lássuk....

Hazánknak legfontosabb, hogy megköttetett a Karlócai béke. Ennek eredményeként a törökök hosszú ven-dégeskedés után (150 év!) kivonultak Magyarországról. Érdekességként említem meg, hogy a béketár-gyalásokon nem volt magyar diplomata. Ugyan az 1681-s országgyűlés törvénybe iktatta, de I Lipót magyar király, ki tudja miért, "kigolyózta"a magyar tagot. A békéről kizárólag bécsi diplomaták tárgyaltak.

Spanyolország és Portugália hanyatlani kezd. Anglia és Hollandia pedig felemelkedik. Kínában megdöntik a Ming-dinasztiát. Bukása után hatalomra kerülő mandzsuk egyesítik egész Kínát. Oroszország trónjára lép Mihail Fjodorovics Romanov és ezzel kezdetét veszi a Romanovok 300 éves uralma. 1618-1648 között zajlik a har-mincéves háború. A századra jellemzők a területi és vallásháborúk. Alig kötöttek meg egy békét, újabb háború kezdődött. Mint a bozóttűz! Hol itt, hol ott ütötte fel a fejét. A szomorú az, hogy ez az elmúlt néhány száz év alatt mit sem változott!

Ebből az érdekes századból most csak néhány eseményt említettem. De lenne még miről írni, ezért elhatároztam, hogy visszatérek kicsit később.....

Úgy látom, hogy nagyon elkalandoztam. Na, kanyarodjunk csak vissza a porcelánhoz!  Adós vagyok azzal,  hogy

.....mi is a porcelán?

Kaolin, földpátok, őrölt kvarc keveréke. És persze ezt a keveréket 1200-1400 fokon ki kell égetni. Mivel a kémia nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, és az eltelt időben se sikerült egymáshoz közelebb kerülnünk, nekem erről ennyi elég is. A porcelánt, mint témát a kémia iránti averzióm nem érinti, ezért  javaslom, hogy térjünk vissza hozzá.  Na, nem a nippecskékhez, hanem egy speciális, ám annál fontosabb alkalmazásához, a játékbabák készítéséhez. Vagyis inkább a játékbabák fejének porcelánból való készítéséhez. Mielőtt ezt megtesszük, tisztázzuk! A babakészítés nem 19. századi találmány. De nem ám! Nyugodtan mondhatjuk, hogy már az ókori görögök is…..sőt!  További fontos tény, hogy 1860 előtt a babák porcelánból készültek, azt követően  jelentek meg a bisgue babák,  de a köztudatba ezek is porcelánbaba néven kerültek be. 

Hogy mi a bisque? Kiégetett, mázatlan porcelán. De erről később...térjünk vissza a játékbabákhoz a 19. századba! Látom a bólogatásokat, a hát persze, ha bisque baba, akkor Armand Marseille!! A legnagyobb, és széles körben a leghíresebb baba készítő. Hát igen, ő és a babái meghódították a világot. Pontosabban babafejei. Maga Armand Marseille vállalkozó volt, aki kiváló üzleti érzékkel megvásárol egy játékgyárat, majd egy porcelángyárat. A kettőt egyberakta és  ezzel 1885-ben meg is kezdődött az AM jelzésű játékbabák gyártása. Vagyis inkább a fejeké, mert a testeket beszállítóktól vették meg. Az üzlet virágzott.  Ezt egy picit pontosítom, mert nemcsak fejet, de fej+vállakat is készítettek, ehhez tették a más cégektől megvásárolt testeket. Hogy mi a fej-váll? A fejet és a vállat egybeöntve készítették. Lényegében olyan, mint a mellszobor. Erre rögzítették fel a testet,  ami gyakorta bőrből készült. 

Az AM gyár 1919-ben házasságot kötött Ernst Heubach porcelángyárával. A Heubach cég ipari felhasználásra készülő termékek mellett  babafejek gyártásával is foglalkozott, ez volt a "házasság" alapja. Persze felmerülhet a kérdés, miért kellett egyesülniük? Ismert a mondás, amiről úgy gondoljuk,  mindenre választ adhat:  cherchez la femme. Vagyis keresd a nőt! De van egy másik is, Azt Mefisztó énekli Gounod Faust című operájában. Megvan? Nincs? Nem baj, leírom: " Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül.. Járja koldus és király, a sátán örül." Tehát  a válasz: a fúzió után együttes erővel még több baba készülhetett, még nagyobb nyereséggel. Ám a frigy nem tartott sokáig, mert 1932-ben a két cég szétvált. Maga a cégalapító, Ernst Heubach sem sokkal élt tovább. 1945-ben náci múltjáért és tevékenységéért kivégezték.

Hogy fogalmunk legyen a biznisz nagyságáról, 1903-ban egyetlen év alatt egyetlen gyárban húszmillió papírmasé és kétmillió porcelán babafej készült. Nem a világon összesen, csak egyetlen gyárban,  Sonnebergben.

Ne higgyük, hogy a tehetséges Armand volt az első "porcelánbaba" készítő. De nem ám. Ő még meg sem született, amikor 1842-ben eszébe jutott valakinek és az ő barátjának ez az ötlet. Rögvest be is vették a bizniszbe a feleségeiket, és babagyártásba kezdtek, Montreuil-sous-Boisban. Ez a valaki Pierre-Francois Jumeau volt, barátját pedig Louis-Desire Beltonnak hívták.

De térjünk csak vissza a Jumeau babákhoz. A gyár 1860 után tért át a bisque babák gyártására. Így kezdődött a francia babák nagy karrierje. Jumeauné sajnálatos halálát követően azután ez a francia-négyes szétvált. Belton és neje ott hagyta a babákat. A magára magadó Jumeau úr a munkába temetkezett. Az 1800-as évek végéig tartó pénzügyi karrierje során a cég évi 3 millió babát forgalmazott. Madame Jumeauról annyit, hogy ő felelt a babák öltözékéért. Kéretik nem lenézni ezt a tevékenységet!  Nagyon is fontos része a baba készítésnek. Ráadásul a Jumeau babák erről váltak  híressé. Ruhatáruk nagyon igényes volt. Drága anyagokból és kiegé-szítőkből állt, a ruhatáruk, mi több,  a ruhák a felnőtt divat szerint készültek, Tehát divattörténelem szempontjából is fontos információval bírnak. Ráadásul nem voltak a babák "kötelező tartozékai". Ruhát külön is  lehetett venni.  Egyszer megfigyelőként voltam egy aukción, ahol egy Jumeau "hölgy" bőrből készült fűzőjét árverezték Mondhatom, kívánatos egy darab volt. Legalábbis nekem, Nagyon szerettem volna. Sajnos már a kikiáltási árnál esélytelennek bizonyultam. Jobban hangzik, ha úgy írom.  a lehetőségeim voltak szerények. Arra tanítottak, hogy lemondani tudni kell! Hát, legalább gyakorolhattam! Ezért írtam, megfigyelői státusban! Csak csendben mondom, Jumeau baba még nincs a gyűjteményemben. Szerettem volna legalább a fűzőt. Úgy gondoltam, hogy birtoklásával a gomb már megvan,  a kabát meg majd csak összejön. A babák áráról majd később. Még annyi minden érdekesség van, amiről írhatok.  Itt van mindjárt a mit tud a baba kérdés. A szülők, már ha van leánygyerekük, most bólogatnak. Na, ez már az 1800-as években is elvárás lehetett.  És  nemcsak a gyerekeket foglalkoztatta, de egy órásmestert is. Nem dr. Coppeliusra, az őrült tudósra gondolok, Rá és szülőatyjára, Clément Philibert Léo Delibesre majd később visszatérek. 

Tehát élt egy valós személy, egy órásmester,  aki szerkezeteket tett a babákba........

folytatom.......

Újabb érdekességek feltöltése 2023.11.30-ig

Ha tetszett, gyere vissza gyakran, mert folyamatosan megosztom mindazt, ami megteszik, meghökkent, vagy azt gondolom, hogy másoknak is tetszeni fog. És ha valamit találok ami a korábbi témákhoz illik, azt beleírom. Ezzel persze nem azt akarom javasolni, hogy újra és újra az elejétől kezdjétek olvasni,  de azért néha nem árt a megszerzett ismereteket felfrissíteni......

Ha olvasni szeretnél egyéb írásokat is, böngéssz a weboldalamon.