Lepketánc 2       Múltban vagy jövőben?

2020. november. 20-tól elérhető
a Lepketánc Zoé könyvének folytatása.

A Lepketánc első kötetének befejezése után szereplőim velem maradtak. 
Valahogy nem tudtam elengedni a kezüket. Úgy éreztem, folytatni kell a történetüket.
Most itt van, elkészült....

                                                 Kritikai értékelés

Kedves Krisztina, a sok határidős munka mellett először a Lepketáncot olvastam el. Jól tettem, mert annak meseszerűsége után, csak apró megszakításokkal olvasva a Múlt vagy jövő című könyvedet, minden korábbi motívumot azonosítani tudtam, és érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel. Minden kérdésre ezúttal sem kap választ az olvasó, de az nagyon érdekes, ahogyan minden szereplő múltjából fel-felvillantasz valami emlékezeteset, jellemzőt. (például a hágai szerelmespár, a törökméz, a bogár/rovarhangokra figyelő kicsike Zoé...). Szándékosan nem az úgynevezett "nagy történeteket" emelem ki, hiszen azok szerves részei az elbeszélt, főleg belül zajló történet(ek)nek, még akkor is, ha a szereplők élete külsőleg is mozgalmas. Mindenki utazik vagy utazni készül, és nagyon jó, hogy ezekből a részletekből kizárod az úgynevezett ismeretterjesztő elemeket. Direkt és indirekt módon sokat mondasz el a művészetekről általában, és arról is, hogy Te mit gondolsz a művészetekről. Örülnék, ha az olvasóid mindennek (másképpen szólva: ennek mind) "utána mennének" : ez talán nem szándékolt, de lehetséges hatás. Vallomásos könyv, ez a mélység és magasság között jó könyv. 

dr. Cserhalmi Zsuzsa 

ELTE  Bölcsészettudományi Kar

                                              A borítóról: A kezdet

Amikor az első kötet borítóterve készült, Molnár Péter korábbi alkotásai között találtam egyet, amelyikbe azonnal beleszerettem. Fő motívuma egy cselló volt. Eltettem, hiszen az első kötet főszereplője Zoé, zongoraművész, így nem illett a témához.
Ebben a történetben, melyet a kedves olvasó a kezében tart, Olga a főszereplő, maga is zongoraművész, és találkozik a Szerelemmel. Ő Vadim, egy tökéletes férfi, aki "civilben" cselló-művész. 
Majdnem végére értem a kötet megírásának, amikor egy kezembe került könyvből kiesett Péter rajza. Az, amelyiken a cselló van. Megkövülten néztem...

Véletlen az egybeesés, de mint tudjuk, nincsenek véletlenek... Boldog vagyok, hogy ennek a kötetnek a borítóján láthatom a témához alakítva, a könyv kezdő lapjai között pedig eredeti formájában.

Tökéletesen kifejezi a világomat...

Köszönöm!

                                             ...és a könyvborító...

Amikor megláttam az eredeti képet, tudtam, ez kell nekem.
A kép "szülőatyja" áldását adta rá, sőt, átalakította úgy, hogy megfeleljen a második kötet témájának. Ez került a borítóra. Magam, aki minden leírt szóért megharcolok a szerkesztőkkel, átérzem ennek a súlyát. 

Láttam egyszer egy videót arról, hogy valaki zongorázik egy elefántnak, az pedig ámulattal hallgatja... Gyönyörű és megható volt.
Fontosnak tartom, hogy a könyvbe bekerült az eredeti kép is csellóval, hangokkal, egérkével és cicával, mintegy ráhangolódásnak.....

.... a zene MINDENKIÉ...

                                                  A hátsó borító

A siker és a kudarc, életünk részei. Hol boldogságot, hol fájdalmat váltanak ki. Leginkább a lepkék táncához hasonlítható hullámzást. Ez a gondolat fűzi egybe a Lepketánc trilógia köteteit.

Az első kötetben (Zoé könyve) egy fiatal zongorista önmaga felett aratott győzelmének lehettünk tanúi. Életének szereplői amellett, hogy mindent megtesznek az ő sikeréért, küzdenek a maguk problémájával.
Vajon a negyvenes éveikben járó szülők képesek lesznek-e megmenteni anyagilag sikeres, ám érzelmileg kiüresedett kapcsolatukat?
Olga, a híres zongoraművész, múltjában egy kudarccal végződő házassággal, megtalálja-e végre a szerelmet?
És Vadim számára elég lesz-e a kémia ahhoz, hogy imádott felesége halála után képes legyen egy új kapcsolatra? Mindennapjaink válaszra váró kérdései.

Nagyon érdekes, ahogyan a szerző minden szereplő múltjából fel-felvillant valami emlékezeteset, jellemzőt. Zajlik a történetük az életben és belül, a lelkükben. Közben utaznak, és ha az olvasó velük tart, különleges élményben lehet része, melyet a könyvben említett zeneművek meghallgatása még különlegesebbé tesz.

Múltban vagy jövőben, teszi fel a kérdést az író ebben a kötetben....
Vallomásos könyv. Lélekről, kapcsolatokról, magányról, művészetről, elfogadásról, megbocsájtásról.  

                                                  A  fülszöveg

A Lepketánc első kötetének befejezése után szereplőim velem maradtak. Valahogy nem tudtam elengedni a kezüket. Úgy éreztem, folytatni kell a történetüket. Most itt van, elkészült, és én szomorú vagyok, amikor arra gondolok, vége. De csak egy kis időre.
Egy ideje "mozog bennem" egy másik téma is. Visszamegyek az állatkáimhoz, a nővényeimhez. Feltöltődöm a velük való foglalkozástól, hogy azután fejest ugorhassak a Lepketánc harmadik kötetébe. Vannak még megválaszolandó kérdések, leleplezésre váró titkok. Adós vagyok vele az olvasóknak, magamnak és a történetnek...

                                         Rendhagyó önéletrajz

Nyolc hónap állt rendelkezésembe, hogy kigondoljam, mivé is szeretnék válni. Ezt az időt háborítatlan nyugalomban tölthettem, így semmi sem zavart a döntés meghozatalában. Amikor a vártnál előbb megszülettem, közöltem a körülöttem állókkal, orvos leszek. Meglepődve kellett tapasztalnom, hogy ez senkit sem érdekelt. Anyám, az orvos és a szülésznő el volt foglalva a csodálásommal. Apám később csatlakozott hozzájuk. Kellett egy kis idő annak feldolgozásához, miszerint fiú helyett lánya született. Amikor ezt nehezményeztem, ő az apák ősi vágyára hivatkozott, én pedig elfogadtam mentegetőzését.

Családomra a feltétel nélküli szeretet volt jellemző. Magam azt, hogy orvos leszek, tényként kezeltem. Annál is inkább, mert nem volt B tervem. Ez azóta is jellemző rám. Nem vacakolok másik kidolgozásával, végrehajtom, amit kigondoltam.

Apám szívesebben látott volna fizikusként, volt affinitásom hozzá, így aztán a felvételi idején feltette a kérdést, mi lesz, ha nem vesznek fel. Mért ne vennének, kérdeztem. Igazam lett, felvettek.

Hat csodás egyetemi év után átvettem a diplomámat és megkezdtem a munkát a nagybetűs életben. Gyógyítok, helyemen vagyok, pipa - gondoltam. Ám a Sorsnak más terve volt velem. Négy éve megszületett az első könyv, egyvalakinek, a semmiből. Kitérő, gondoltam. Hát nem.

2018 nyarától mostanáig egymás után születnek a könyvek. A Varjú ikrek története, az Álomkövek, a Lepketánc - Zoé könyve, Lepketánc - Múltban vagy jövőben, ...csak leülök, hallgatom a zenét és kis idő múlva írni kezdek...