Rendhagyó önéletrajz

Senkit nem untatnék szokásos életrajzi adatokkal. Születtem, tanultam, diplomákat szereztem, dolgoztam. Ami fontos, Illés Krisztinának hívnak. Ami érdekes, egyben különös az életem történetében, az 2016 februárjában kezdődött........

Születésem pillanatában tudtam, hogy orvos leszek. Az lettem. Békés mederben folyt életem addig a bizonyos februári éjszakáig. Akkor történt velem valami. Megismertem valaki életének egy fontos eseményét. Hatott rám. Elementáris erővel. Két nappal később olyan érzésem volt, hogy közöm van a történethez és le kellett ülnöm írni. Született egy írás, amiből könyv lett. Aztán reggelente versekre ébredtem. Napok alatt megváltoztam, nem is akárhogyan, hanem sejtszinten. Kívül és belül. Különleges emberekkel kerültem kapcsolatba. Néhányan közülük mellettem maradtak, barátommá, segítőmmé váltak. Egyikük egyszer rám nézve váratlanul azt mondta, hogy könyveket fogok írni. Nem hittem neki. Jó néhány hónappal később egyszer csak kárálni kezdett közvetlenül a fejem felett egy varjúfióka. Ebből született meg a Varjú ikrek története. Aztán valahonnan egy másik történet jött, Álomországról, az Álmok köveiről, a Vágyak madarairól. Követte egy harmadik, negyedik... és jönnek folyamatosan az ötletek. Vannak forgácsok is, így hívom a novellákat. Ezek egy-egy pillanatnyi élmény hatására születnek. Vagy felbukkannak a múltból, mert velem sodródtak eddig, mint uszadékfa a folyóban. Megírom őket.

Az orvoslás? Nem lettem pályaelhagyó. Eddig a tudásomat használtam a gyógyításhoz, most a szavaimmal teszem ugyanezt. Hogy érdemes-e folytatnom, azt Önök fogják megítélni.....

Mostanában nem jönnek versek. Az utolsó versem utolsó sora így szólt "......elment az eszem, ha nektek így könnyebb!"

Hát ...? Ki tudja? Bár én ennek az állapotnak minden pillanatát élvezem!