Szösszenetek

Olvasásukhoz kattints a  KÉPRE

Nyár van. Túl vagyunk a reggelin. A két fiú és Cuki élvezi a napsütést, a hatalmas kertet, de mindenekelőtt a gyerekkor gondtalan szabadságát. Most, hogy itthon vagyunk, naponta elvégzendő feladatom a főzés. Mit mondjak? Nem szeretem. Gyakorta eszembe jut Jamie Oliver és az ő boldog arca, ahogy a főzésről beszél. Reménykedve néztem a műsorát, hátha...

Vége.... Tegnap befejeztem a Lepketánc harmadik kötetét és nem érzek sem örömöt, sem boldogságot. Nem tudom, más szerzők hogy vannak ezzel. Örülnek- e vagy boldogok, netán elégedettek ilyenkor? Bennem üresség van. A történet befejeződött. Itt az ideje, hogy elengedjem a szereplőimet. De lehet-e könnyedén elengedni őket akkor, amikor a három kötet...

Kettőezer tizenkilenc decemberében még senki sem gondolta, hogy néhány hét múlva új időszámítás kezdődik. Nem, nem arra gondolok, amikor éjfél előtt visszaszámolunk, hogy öt, négy, három, kettő, egy és BUÉK! Durrannak a pezsgős palackok, koccannak a poharak és megcsókoljuk egymást, a mellettünk állót, a mellettünk álló mellett állót, boldogot...

In memoriam...

2021.01.05

Csütörtök reggel van. Vezetek. Nem sietek. Ma úgyis sokáig dolgozom. Reggel sétáltam egy nagyot a kutyámmal. Így a jó kezdet után készületlenül ér a kocsisor megtorpanása. Ráadásul már a Déli pályaudvarnál. Mi az ördög történhetett? A dolog nem esik jól, kizökkent szokásos ritmusomból. A közlekedési dugó az Erzsébet híd budai hídfőjénél lenne...

Ave Maria

2020.04.12

Húsvét van. Semmihez sem fogható ünnep. A világ ilyen ünnepet még nem ült. Eddig. Messengeren kaptam képüzenetet. Egy festőművész gyönyörű stáció-képeit. Pislákoló fények, üres utcák. Az utcákon nem járnak emberek. Csak a stációk vannak megvilágítva. Nincs jele az életnek. Alig ismerek rá a falura. A művész a barátunk. Többször jártam ott. Akkor...

Rózsa mama hatvanas évei elején jár. Energikus asszony, három unokával. A kislányok imádják a meséket, a mama pedig imád mesélni. A lányok három orgonasíp, hét, öt és három évesek. Elevenek, okosak, nyílt tekintetűek. És isszák a mama szavait. A mesék, mint a bogáncs, megtelepednek a képzeletükben. Hogy este, jó éjt puszi után, a titokban suttogó...