a második .....

           a harmadik .....

Nincs jó zene, vagy rossz zene. Csak csoda van. És ezt a csodát zenének hívják. Megosztom az Olvasókkal, írás közben melyik zenedarabot hallgattam. Előfordul, hogy megnevezem a szám-omra legkedvesebb előadót is. Egyes művek szorosan kapcsolódnak a könyv szereplőihez és témájához. Más művek pedig hangulatukban illeszkednek, vagy a magam gyönyörűségére szóltak. Érde-mes újra meghallgatni  vagy megis-merkedni velük olvasás közben. Kicsit olyan ez, mint egy felfedezés vagy kincs-keresés. És ki tudja? Talán új "szerelem" szövődik a felfedezettel, netán kinccsé válik.......

  a  negyedik .....

          A partitúrában a szünetjelek  a csend hangjegyei. Jelentőségük van.

A beszédben a ki nem mondott szavak a szünetjelek. Gyakran még nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a kimondott szavak.

              az ötödik.....

Egyik olvasóm megkérdezte tőlem, ki a kedvenc szereplőm? Kit szeretek a legjobban? 

Nagyon egyszerű a válasz.  Mindegyiket.

         hatodik.....

A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszületsz, és az, amikor megtudod, miért.

Mark Twain

Én napra, órára, percre is pontosan tudom mindkettőt.

Nem szoktam még hozzá, hogy megjelennek a gondolataim. Meg-lepődöm, amikor megkérdezik tőlem, hogyan születik az írás.. Gondolom, mindenkinél más mó-don. Ám a kérdés elgondolkoztatott. Így született meg az ötlet, a titok-megosztás ötlete. Igyekszem meg-mutatni, ami írássá érik és ahogyan írássá érik. És leírom azokat a gon-dolatokat, melyek bennem szület-nek vagy a szülőatyjuk más, de számomra meghatározóak. Kitárom a "műhely" kapuját, csak be kell ku-kucskálni ........ GYERE!

   a hetedik.....

A hatodik titoknál Mark Twainre hi-vatkozom. De meg kell jegyeznem, vannak, akik úgy gondolják, ez az egyetemes emberi bölcsesség része, és nem köthető csak  Mark Twainhez.  Az én második dátumom megjelenése az életemben  katarti-kus élmény volt számomra. Nem is tudok szabadulni tőle. Annyira nem, hogy a második nap gondolata, létezése,  jelentősége, mint téma,  megjelenik a Gúzsba kötve  c. könyvemben. 

              az első titok.....

Amíg írok, szól a zene. Hallgatom azokat a műveket, amelyeket régóta szeretek és azokat, amelyekre böngészés közben találok rá. A zenét leginkább egy szélesen hömpölygő folyóhoz hasonlítanám, melynek a látványát naponta élvezem. És úgy, ahogy a folyóban sodródik egy-egy faág, vagy hatalmas fatörzs, fel-bukkannak számomra ismeretlen művek. Tovaúsznak, megfeledkezem róluk, de amikor újra hallom őket, rájuk köszönök: ismerlek már. Vagy kisodródnak a partra, legkedvesebb emlékeim közé, hogy egy életre ott maradjanak, biztos örömforrásnak. 

Ilyen  Veracini Largo című műve  Ruggiero Rici előadásában.

       A legfontosabb.....