MŰHELYTITOK

Nem szoktam még hozzá, hogy megjelennek a gondolataim. Meglepődöm, amikor megkérdezik tőlem, hogyan születik az írás. Gondolom, mindenkinél más-más módon. Ám a kérdések elgondolkoztattak. Így született meg az ötlet, a titokmegosztás ötlete. Igyekszem megmutatni, ami bennem írássá érik és ahogyan írássá érik. Kitárom a "műhely" kapuját, csak be kell kukucskálni ........

                                                    az első titok

Amíg írok, szól a zene. Hallgatom azokat a műveket, amelyeket régóta szeretek és azokat, amelyekre böngészés közben találok rá. A zenét leginkább egy szélesen hömpölygő folyóhoz hasonlítanám, melynek a látványát naponta élvezem. És úgy, ahogy a folyóban sodródik egy-egy faág, vagy hatalmas fatörzs, felbukkannak számomra ismeretlen művek. Tovaúsznak, megfeledkezem róluk, de amikor újra hallom őket, rájuk köszönök: ismerlek már. Vagy kisodródnak a partra, legkedvesebb emlékeim közé, hogy egy életre ott maradjanak, biztos örömforrásnak. 

Ilyen  Veracini Largo című műve  Ruggiero Rici előadásában.

                                                 a második .....

    A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.

                                    Claude Debussy

                                           1862-1918

                                                a harmadik .....

Nincs jó zene, vagy rossz zene. Csak csoda van. És ezt a csodát zenének hívják. Megosztom az Olvasókkal, írás közben melyik zenedarabot hallgattam. Előfordul, hogy megnevezem a számomra legkedvesebb előadót is. Egyes művek szorosan kapcsolódnak a könyv szereplőihez és témájához. Más művek pedig hangulatukban illeszkednek, vagy a magam gyönyörűségére szóltak. Érdemes újra meghallgatni  vagy megismerkedni velük olvasás közben. Kicsit olyan ez, mint egy felfedezés vagy kincskeresés. És ki tudja? Talán új "szerelem" szövődik a felfedezettel, netán kinccsé válik.......

                                                   a  negyedik .....

          A partitúrában a szünetjelek  a csend hangjegyei. Jelentőségük van.

A beszédben a ki nem mondott szavak a szünetjelek. Gyakran még nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a kimondott szavak.

                                                    az ötödik....

Megkérdezték tőlem, ki a kedvenc szereplőm? Kit szeretek a legjobban? Nagyon egyszerű a válasz.  Mindegyiket.