A Varjú Ikrek első kiadása (2018-as megjelenés)

                                              részlet a könyvből

....a ribilliónak pillanatok alatt híre ment. Így nem csoda, hogy a fűben egy sárgásan villogó szempár jelezte, megérkezett Tigris. A név egyáltalán nem illett rá. Kicsi volt, lusta volt, bundája pedig sokkal inkább volt kendermagosnak mondható, mint csíkosnak. A névválasztás így a világ megoldatlan problémái közé került. Jöttére a madarak körében kis riadalom támadt. "Macska, macska, macska" csipogták rémülten itt is, ott is, akik nem ismerték. Tigris évek óta élt a Hortenzia Villában, így a madarak többsége csak legyintett."No pánik. Madárbiztos modell, kifutó széria. Sajnos" mondták megnyugtatólag. Mert Tigris gyomra nem mutatott érdeklődést a madárhús iránt. Sőt, kifejezetten undorodott az olyan biotápláléktól, mint az egér vagy a madárhús. A megevésükkel járó problémáktól, mint például a tollak lefosztása, egyenesen hányingere lett. Bezzeg a válogatott finomságok: Friekies, Wiskas, hm, az igen, nyalta meg száját még a gondolatukra is. Lustasága határtalan volt. Pontosan tudta, hogy csapnivaló vadász. Így hát meg sem fordult a fejében a vadászat. A vele társbérlőként élő Schwarzi időnként egeret fogott a gazdának. Ajándéknak. Tigris az első alkalommal megfigyelte, ahogy a gazda női változata, azaz Bigi, undorral kidobja az egeret a szemétbe. Tigris okos volt, megjegyezte, de mert nem szerették egymást a másik macskával, nem szólt neki. Hagyta, hadd erőlködjön. Csak magában röhögött a másikon. A gerlék megszokták, hogy egész közel merészkedve még az orra előtt lévő magokat is nyugodtan felcsipegethetik. Persze Tigris kényszerűségből vált a galambok barátjává. Életét utcai harcosként kezdte. Még nem volt egy éves, amikor már túl volt számtalan megvívott csatán és elmondhatta magáról, hogy egyet sem nyert meg. Fülét cakkosra harapták, szeme állandóan gyulladásban volt, farka a szokásos nagyság felére sem nőtt meg. Olyan volt, mintha a farka félúton elunta volna a növekedést. Viszont az a rövid kis farok hat helyen volt eltörve. A látvány még a gazdáék sokat tapasztalt állatorvosát is meglepte. Sehogy sem értette, hogyan törhetett el egy ilyen pici farok olyan sok helyen. Tigris csak földön működő típus volt, ugyanis rövid farka miatt sosem tanult meg fára mászni. Utcán találta a gazdáék lánya és felszedte. Fellelt állapotban, ahogy az antikosok hirdetéseikben olvasható, azonnal elvitte a legközelebbi állatorvoshoz. Dr. Soma Sámuel nem volt szakmája kiemelkedő alakja, így Tigris körüli teendőit gazdái egyetlen alkalomra, a megtalálás pillanatára korlátozták. Annak az esélye ugyanis, hogy jóslatai bekövetkeznek, közelített a nullához. Nem volt tanácsos véleményére mérget venni. "Jó, ha megéri az egy éves kort" vélekedett Tigrisről úgy tizenkét évvel ezelőtt. És most ez a madár biztos darab közeledett a Vén Hárs felé, mert igencsak kíváncsi volt......

A Varjú Ikrek első kiadása (2020-as megjelenés)

Nagy örömömre  megjelenik második kiadásban a Varjú ikrek története. A Hungarovox kiadó vette "szárnyai alá", azaz gondozásába.  

Ezúttal kapott egy alcímet is: mese gyerekeknek és felnőtteknek. Mert mindenkihez szól. A gyerekek a történetet és annak mulatságos fordulatait fogják követni. A felnőtt olvasók pedig, miközben megismerkednek a könyvben szereplő állatokkal, lassan a karakterekben ráismerhetnek saját életük szereplőire és problémáira.  

A mókusokkal a könyv megírása óta is gyakran találkozom. Megszokott útvonaluk az ablakom előtt vezet el, így naponta láthatom, ahogy ágról-ágra ugrálnak. Néhány napja az üres erkélyládában meggyűlt esővízből ivott egyikük. Nekem pedig az jutott eszembe, lám milyen szerencse, hogy nem ültettem  bele virágot... Persze, tudom, hogy talán már nem ugyanaz  a mókus, amelyikről írtam, hanem a gyereke, vagy unokája, de nekem mindegyik mókus Vöri és Kunkorifarkú marad örökre. Dorina összes rokona is a kertemben tanyázik, háborítatlan nyugalomban. Mici két éves ifjú hölggyé cseperedett. Tigris, Schwarzi és Mogyi azóta átmentek a Szivárvány hídon,  de a könyvben és persze az én szívemben tovább élnek.... 

Miközben a könyvet írtam, együtt éltem az állatkáimmal. Sokszor nevettem, még többször meghatódtam, ahogy egy-egy szereplő mögött felidéztem az ismerőst, a barátot, vagy egy-egy jellegzetes embertípust. Ugyanolyan boldog perceket kívánok mindenkinek olvasás közben, mint amilyeneket én éltem át velük írás közben.

Sok szeretettel: Illés Krisztina

Olvasói vélemények a könyvről

"Érdekeseket írsz és nagyon szépen" (Lili, 8 éves kislány)

"Amíg olvastam, elfelejtettem rettegni" (Andrea 26 éves, betegsége idején, daganattól félve.)

"Kár, hogy vége. Írd tovább, engem érdekel." (Ági, 35 éves)

"Szomorú voltam, hiányzott Pista. Gondoltam, hogy olvasok egy-két oldalt, hogy tudjak valamit mondani Neked. Aztán azt vettem észre, hogy vége a könyvnek. Könnyebb lett, már nem voltam annyira szomorú" (Vera, 68 éves)

"Sose szerettem a varjakat. Mióta olvastam a könyved, megkedveltem őket. Sőt, beszélek hozzájuk" (Zsuzsa 74 éves, egyetemi oktató)

"A könyvet kezembe véve, először pergő, dinamikus állatmesének tűnt. Tovább lapozva azt gondoltam, ez az író saját családi meséje. A regény középső részét egy parkban, napsütötte padon ülve olvastam. Megszűnt a külvilág, éreztem, hogy könnyezem. A mondanivaló olyan mély lyukakat foltozott be a lelkemen, amiknek a létezéséről sem tudtam. Csodálatos volt. Szeretném a mű üzenetét a gyermekeimnek is továbbadni." (Ildikó, 9,12,16 éves gyerekek édesanyja)

Szerkesztői vélemények

"Én már olvastam, és minden kedves ismerősnek, érdeklődőnek, olvasónak szeretettel ajánlom!  Régi kedvenc idézetem jutott eszembe Vörösmartytól: "Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett, tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád"   (Pereszlényi Helga)

"Vili, Vali és a jó barátok. Ugye mindannyian emlékezünk A kis herceg című mesére? Nos, amikor korrektorként ezt a könyvet olvastam a kis, eltévedt varjú ikrekről, úgy gondoltam, megszületett a "magyar kis herceg" - bár nem kis hercegről szól a regény, hanem varjakról, de mondanivalójának mélységében ahhoz hasonlítható. Nemcsak a bennük lévő igaz érzelmek, melyekről nem is tudnak, jönnek felszínre az erdő lakóiból, ezáltal adva mintát a mai gyermekeknek (talán a felnőtteknek) is, hanem olyan szóleleményeket olvashatunk, amelyekre szintén szüksége van gyermeknek-felnőttnek egyaránt - ebben a keveset olvasó világban. " (Szentandrási Erzsébet)

  Ahhoz, hogy egy írás könyvvé váljon,  munkatársak kellenek

              a stáblista

Szabó Lívia álmodta képbe madárkáimat.
Pereszlényi Helga  szerkesztetőként,
Szentandrási Erzsébet   korrektorként  ,                                    
Kaiser László író, költő, a Hungarovox kiadó  vezetőjeként vállalta fel a könyv publikálását.
Köszönet érte!

                                                  Ahhoz, hogy el is lehessen olvasni,  terjesztők kellenek...

                                   ...akik vállalják, hogy eljuttatják                           

                                                    az Olvasókhoz...

                                                              jelen esetben  az  Írók Boltja, a  Libri, a Líra, a Kelló